Lélekbuborékok

Kirúgtak.
Nem a tény akasztott ki, hanem a mód, ahogyan 11 év után, engem semmibe véve megtették. Ez pedig maga alá gyűrt. Ki fogok kászálódni alóla, de előtte ki kellett írjam ezt is magamból, akárcsak annyi mindent...

Egy ideje már terveztem, hogy elmegyek Kamaraerdőre az Oroszlánkölyökkel, csak valahogy mindig másképp jött ki, no meg nem is nagyon jártam még arra, így nem voltam benne biztos, hogy tudom, hol fogok vele kilyukadni, ha egyszer bevetjük magunkat az erdőbe. Utunk azonban olyan kalandos volt, hogy muszáj volt leírnom. :)

Ez a kedvenc négysorosom.
A Lélekbuborékok hátsó borítójának legjobb gyöngyszeme.

Nagy kedvencem a fantasy műfaj, így amikor Jeff a Monster’s Den-t ajánlotta, egyből rákaptam. Addiktív volt, mint a legtöbb kis internetes játék. Ebben egy négyfős csapattal kell bejárni a különböző szintű labirintusokat. De vajon hogyan találnak rá a kalandorok egy labirintusra? Ez járt a fejemben, amikor ezt a kis szösszenetet írtam.

Ma kaptam egy PPS-t, aminek a témája a csend volt. Végre nem egy közhelyekkel zsúfolt, "küld tovább, vagy: a) neked nincs szíved, b) három generáción keresztül szerencsétlenségre leszel ítélve" és egyéb ostoba megjegyzések. Ennek hatására virágot bontott bennem valami, én pedig hagytam, hogy szirmai betűkre hulljanak előttem az ujjaimon keresztül.

Jártam a Láthatatlan kiállításon.
Ezeket a sorokat hozta ki belőlem az élmény.

Van az úgy, hogy ha nem is magányosan, de egyedül érezzük magunkat, amikor a kedvesünk távol van tőlünk. Olyankor néha csak ülünk és a semmibe meredünk, vagy az előttünk vibráló képernyő fénypöttyei közé szóródik szét megfáradt tekintetünk...

Néha erejét veszti a napi lendület, és az élet a rutinfeladatokon keresztül jelentéktelenné válik, amiben nem számít, hogy jelen vagyunk-e vagy sem. Ezt egy ilyen lemerült hangulatban írtam, amikor az egész hajtás értelmét veszti, és még csak úgy sem lehet, ahogyan szeretném. Ezt az állapotot az ember általában kialussza magából, és az új nap új lehetőségeivel ébred, de előtte fel kell töltődjön benne az érz-elem.

A Végzet

- A végzeted már úton van feléd
Már látod... s ekkor villan beléd
Semmi sem kerülhet pajzsként eléd
Ma Te leszel étlapján az ebéd!

Ezt a kis szösszenetet akkor írtam, amikor megjelent a könyvem.