Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Farkasok

2012.01.09

Farkasok


Magam mögött hagytam az utolsó települést is.
Ahogy elmaradt mögöttem az utolsó lámpás, szinte rám mászott a sötétség. Igyekeztem követni a településből kivezető utat, de hamarosan ösvénnyé amortizálódott, majd nagy bolyongásom közepette végképp elveszítettem talpam alól. Elég könnyen sikerült eltévednem. Na persze ahhoz, hogy tudjam, merre menjek, tudnom kellene hová szeretnék eljutni. Azaz, tudom, hogy mit szeretnék, csak az oda vezető utat nem találom.
Így hát bolyongok tovább. Sérülten.
Szúrt seb. Aljas módon döftek meg, nem számítottam rá. Az emberek az év legszentebbnek mondott ünnepet várták. Nem számítottam ilyen ajándékra. Sem az ezt követő nyílvesszőre. A világ persze tele van sérültekkel, nem is tűnsz fel senkinek. Talán csak azzal, ha tovább húzod, mint sorstársaid, akik rezignáltan ülnek mások adakozásaira várva, vagy azok, akik szeméből épp varjak lakmároznak. Nem szeretnék ilyen sorsra jutni, de ez nem kívánságműsor.
Épp ezért is folytatom utam a sötétbe. Menni kell előre. Választani egy irány, és menni. Egyszer véget ér a sötétség, át lehet menni az ő birodalmán is.
Farkas vonyítás hallik.
Vártam már, hogy megjelennek. Mindig megjelennek. Hó van, fagy van, és egy eltévedt utazó hatolt a vadászterületükre. De vélt vagy valós utam erre visz, mennem kell, így hát tovább lépdelek. A farkasok egyre közelebbről válaszolnak egymásnak. Aztán megjelenik az első.
Szinte a fekete gomolyból villan elő szeme, s ínyét felhúzva vicsorog. Ismerős, találkoztam vele. Beszélő farkas. Rosszabb, mint vad testvérei.
- Nem vagy jó semmire. Legalább étkünk légy!
Észre sem veszem a másikat, pedig közben balról egészen közel somfordált hozzám.
- Felesleges küzdened, legalább a mi dolgunkat könnyítsd meg!
Körözni kezdenek körülöttem, lassan szűkítve a kört.
- Bizony. – veszi vissza a szót a másik - Hisz mit is érsz egyáltalán? Mire vagy jó?
- Igaz! Ugyan mire? Reménytelen vagy! Csak ülj le, s hagyd magad, hamarabb véget ér. Nem hiányzol senkinek! – mordul a bundás, és felém kap.
Ezt nem kellett volna! Van egy csemetém, akinek még sok mesét kell olvasnom, sokat magyaráznom és sokat mókáznom. És van más is…
- El innen! Hagyjatok! – kiáltok rájuk, és a harapást megfogja a kabátom. Ahogy elrántom a vadtól, reccsenve szakad el az ujja. Míg az egyikre figyeltem, a másik hátulról próbál megharapni. Újabb szakadás keletkezik kabátomon, a védelmemen. Közben egyre többen lettek a farkasok, s mind csak mondja a magáét morogva, odavetve, dühösen, a lelkemre éhesen.
- Mit érsz az elképzeléseiddel? Semmit! Add hát fel!
- Azt hiszed vagy valaki? Nálad nagyobb embereket is felfaltunk.
- Nem értesz semmihez! Nem érsz semmit! Legalább mi lássuk hasznod!
Tovább botorkálok. Néha tiltakozón csapok feléjük. Karjaimon már csíkokra szakadt a kabát, karmuktól itt-ott vérzem, s felszakad korábbi, szúrt sebem is.
- A terveid nem kellenek senkinek. Tele van a világ kreatív emberekkel.
- Ne menekülj! Csak az időt húzod. Add meg magad nekünk!
- Csak rosszabb lesz, legyen hát vége inkább most!
Egy újabb támadás elől oldalra vetődöm. Egyik dögöt pofán rúgom. Tán a Kishitűség volt az. Vagy az Önsajnálat? Mindegy, a csizmám a fogai közt maradt.
- Nem húzod már sokáig. Tél van, hó, s hideg.
- Nézz körül! Ők is azt hitték, van értelme küzdeni! Amazt a múlt héten faltuk fel! – morran rám oldalra biccentve az egyik a Félelem falkájából.
Keményre fagyott csontok, tetemek vesznek körül, mezítelen talpammal bordát érzek magam alatt. Reccsen a csont a hideg lábam alatt, a sötétség pedig továbbra is ott gomolyog körülöttük, mélyítve az éjszaka mélykék tintáját. Hátizsákom nem is tudom, mikor veszítettem el.
- Nincs értelme ellenállni. Lelked nem több mint bárkié.
- Csak hús vagy, csak test, a vacsoránk!
- Az álmaid nem fognak megmenteni. Sőt, csak tévutakra visznek! Inkább légy sovány lakománk, s engedd el őket!
Rémült kiáltással vetem magam közéjük. Tervük majdnem sikerült.
Addig köröztek körülöttem alattomosan, míg figyelmem teljesen rájuk koncentrálódott, s csak egy pillanaton múlott, hogy nem zuhantam le a szirtről. Balra alant a Kétség tátotta nagyra torkát, hogy elnyeljen. A Farkasoknak az is megfelelt volna, ha a Kétségbe esek. Mélyén megtalálták volna összetört testem. Földrögök és morzsalék hullott a mélybe helyettem, én pedig a Farkasok közé hemperedtem. Nekem is estek vadul vicsorogva.
Egyre gyengébben, de még veszettül csapkodtam. Egyre kevesebb ruha maradt rajtam, védelmem lassan szertefoszlott, közben fülembe fröcsögve acsarkodtak, nem csak testembe marva.
- Add fel!
- Nincs tovább!
- Senki vagy!
- Nem érsz semmit!
- Nem tudsz semmit!
- Úgyis itt pusztulsz!
- Kinek kellesz?
- Mihez értesz?
- Mit tudsz tenni?
- ELÉG! – morrantam fel, és megvillant egy vörös-fekete csíkos mancs.
Beleüvöltöttem az általuk gerjesztett sötétségbe, hátrébb fújva azt. Meglepetten torpantak meg, én pedig a pillanatnyi döbbenetet kihasználva kiugrottam a körből. Igyekeztem minél messzebb magam mögött hagyni a Félelmeim. Nem tudom le tudom-e rázni őket, de a vörös-fekete csíkos bundás eltűnt a Farkasok szeme elől.


2012.01.09.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Eger

(Veres Tamásné, 2016.01.07 07:18)

Soha ne add fel! Mert menni kell, előre!

Eddig még sikerült...

(Adim, 2012.03.12 18:38)

És ami nem öl meg (mint tudjuk) az erősebbé tesz! :)

farkasok

(Elf, 2012.01.10 17:02)

ehhhh, ezt is túléled, mint mindent :)