Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Múzeumok és Képtárak

2009.07.24

Múzeumok és Képtárak
Mindenkinek van egy Múzeuma. Tele képekkel, szobrokkal és egyebekkel. Elvont alkotásokkal, aktokkal, tájképekkel,  vélt és valósnak képzelt személyekkel, múltba dermedt szobrokkal és hologramokkal. A legtöbben ebben a múzeumban töltik életük nagy részét. Amikor álmodnak, nincsenek a jelenben, ébren pedig a múltban élnek. Mivel a jelen unalmas, fárasztó, fájdalmas, kemény, sablonos vagy ezek kombinációja, a jövő pedig csak elméletben, a tervezőasztalokon létezik, marad a múlt múzeuma. A kérdés az, ki mennyit jár a saját képtárába, mennyit bolyong a lépteitől visszhangzó folyosók falain porosodó festmények között? Vajon kijut-e onnan, ismeri-e a kijáratot és ha igen, ki akar-e jönni egyáltalán? Némely képek mozognak, változnak, akárcsak a Harry Potterben folyamatosan, a jelenből frissülve, de némely képeken keményre száradtak a színek.
- Nézd csak, ez itt a barátom, épp mosolyog, ahogy szokott... jól áll neki! Ez a másik itt épp szomorúan mered maga elé. Nem nagyon mozdul, pedig többször is áthelyeztem már más termekbe, más képek társaságába, sőt, szembeállítottam a tükörrel is... Nézd csak, ő egész kis képként került hozzám, de azóta igen nagyképű lett, az meg ott, nagyon izgága, egyre nagyobb keret kell neki, önmagát szárnyalva túl!

Kép

Ne feledd: Inkább utáljanak azért, amilyen vagy,
mint szeressenek azért, amilyen nem vagy.

Minél kevésbé boldogulunk az Életben, annál többször lépünk be a Múzeumunkba, ahol a dolgok legtöbbször olyanok, amilyenek régen voltak, olyanok, ahogy annak idején a termeinkbe helyeztük őket. Régi szerelmek termei (természetesen mindegyiknek külön terme van), a gyermekkor terme, amikor apu még nem ivott annyit, anyának pedig volt állása, vagy amikor még nem dolgoztunk, csak együtt lógtunk a haverokkal suli után, hiszen oly közel laktunk egymáshoz... nyaralások, csínytevések, balesetek... aztán a szakaszokra bontott Életút hosszú, kanyargós, beugrókkal teli terme...
Ám miközben "Odakint" változnak a dolgok, a legtöbb emlékünk képe nem változik bennünk, hiszen az akkor és úgy volt szép, azért is lett a Képtárunk része. Túl sokan ülnek nagyokat sóhajtozva a régi, múltba dermedt képeik előtt. Annyira ragaszkodnak hozzájuk, hogy nem engedik frissülni őket, pláne, ha az már nem olyan, mint amilyen az elején volt.
Vannak, akik mikor odakint találkoznak a képen látható személlyel észreveszik, hogy bizony ott már akad szarkaláb, s ősz hajszál is, sőt, az csoportképpé bővült az évek során, és vannak, akik inkább a régi képeikhez ragaszkodnak, mintsem szembesüljenek a valóság folyamatosan változó, átformáló erejével...
Nekem is van egy Múzeumom, hihetetlen mennyiségű képpel.
Vannak szépen kivilágított képeim, üveg mögé helyezett képeim, csoportképeim. Van egy beképzelt és egy beleképzelt termem, néhány maszktermem, hisz emléket állítok mindannak, amihez volt képem, de még annak is, ami képtelenségnek tűnik. Képes vagyok rá. És sok minden másra is! Néha csak képzelődöm, néha kiképzem magam, néha valóban, s néha csak képletesen szólva. Volt már, hogy engem is felképeltek és olyan is hogy leképeztek, lefényképeztek. Vannak térképeim, tér képeim és képeslapjaim...


De fontos, hogy senki se töltsön több időt a Múzeumában, mint Odakint, nehogy bent rekedjen záróra után...

 

Kép

Ne feledd: Hiába próbálsz felülkerekedni az életen, ha alul szögletes maradsz.


2009 július 13.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szóhasználat

(Big Cat, 2010.01.12 22:57)

Nem véletlen...

Ez aztán.....

(Lilly, 2010.01.12 19:18)

Hű! Lehet, hogy ez erdetileg ilyen ,,piszoklógásos'' szöveg akart lenni, de nagyon jó! És sok benne a szóvicc. KÉPzeld!

képtár

(Elf, 2009.07.24 21:00)

sose jó a múltban ragadni, hiszen akkor elszalad melletted a világ és te mindenről lemaradsz....