Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - A Világ Ura

2009.11.19

A Világ Ura

A Világ Ura már három éve uralta a Világot, még sem talált benne semmi örömet.
Egy bunkerban élt elzárva attól a világtól, amin egymaga uralkodott. Egy pisztoly hevert az asztalán.
Visszagondolt a régi, szép időkre…
A bolygó nyüzsgött az élettől, tele volt leigázható, kizsákmányolható, kiszipolyozható lényekkel. Ami csak élt - sőt, később még az is, ami nem - a Hatalmasok irányítása alatt állt, akik istenként tekintettek magukra. A Hatalmasok pedig, mint óriási gyermekek, nagyon unatkoztak, hiszen már minden játékuk meg volt, mindent kipróbáltak már és semmi sem jelentett kihívást. Vagyonuk akkorára nőtt, hogy nem tudták nyilvántartani. Bármit akartak bekövetkezett, legyen az világméretű pusztítást okozó vírus, természeti katasztrófa vagy háború, amiből milliók élete árán híztak még gazdagabbá. Na igen, a háború…
A legutóbbi játék kicsit rosszul sült el. A biológiai-, atom-  és vegyi fegyverek olyan méretű pusztítást okoztak, ami néhány hónap alatt a bolygó élőlényeinek fájdalmas és teljes pusztulásához vezetett. Leállt a termelés, leállt a fogyasztás. Már nem füstölt semmi, a beton romokat nem tarkította virág, gyík sem motozott sehol, bogár sem zizzent. Életnek nyoma sem volt.
A Hatalmasok, akik az egészet elindítva szuper bunkerekben húzták meg magukat, megint unatkozni kezdtek és ismét valami uralható, birtokolni való után néztek, azaz egymásra szegezték a tekintetüket. Elkészültek a szuper bunker elleni szuper fegyverek és egymásnak estek a Világ uralmát jelentő hatalomért, “Csak egy maradhat!” – alapon.
Így lett belőle az Egyetlen, a Leghatalmasabb, a Világ Ura! És ennek már három éve…
Az Egyetlen élhetett volna még a levegőgenerátorral előállított (már csak egyetlen) életet adó oxigénnel, a rég óta leállt tömeggyártásból felhalmozott és mesterségesen előállított élelemmel, az önmagától is védett, unalomig ismert bunkerének falai között, mélyen a teljesen elpusztított Fold felszíne alatt, de a Leghatalmasabb létének így már semmi értelme sem volt. Csönd vette körül, mikor aludt, s akkor is, mikor ébren volt, így kénytelen volt magában, magához beszélni.
- Hát ezt jól megcsináltuk – sóhajtotta.
- Hogyhogy csináltuk? Te voltál az, aki kitalálta az egészet!
- Te bujtottál azzal, hogy “Csak nem akarod másoknak adni azt, amit megszereztél?”
- Ugyan, mikor hallgattál te másokra? Azokra sem figyeltél, akik a Világ pusztulását jósolták a hatalom mániád mellékhatásaként. Önző, hataloméhes, beteg, pszichopata állat vagy!
- Elhallgass!
- Sőt, nem is állat, hiszen azok sosem fajultak volna idáig, de mivel embertelen dolgokat tettél, ember sem vagy!
- Elég legyen! Kussolj!
- Siralmas, hogy pont te maradtál már csak ezen a bolygón!
- Hah! Dehogy, hiszen itt vagy még te is!
- Na és? Engem aztán nem hajthatsz uralmad alá!
- Dehogynem!
- Egy frászt! Hi-hi! Tényleg! Én győztem! Én Uralkodom a Világ Ura felett! Hahh!
- SOHA! MEGÖLLEK!!!
- Ha-ha-ha! HA-HA-HAAAA!
Dörrent a pisztoly.


2009-11-19.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Újdonság

(Big Cat, 2010.03.09 14:01)

Mert ritkán írok mostanság. De ezt nem szabad erőltetni. Akkor írok, amikor van mit...
Örülök, hogy jössz!
Olvasgass, érezd át, gondolkodj el rajta, kapcsolódj ki!

Uralkodó

(Lilly, 2010.03.06 20:21)

Heló!
Iggen, elég fájdalmas, hogy ezeknek az ürgéknek semmi sem elég, én megelégszem egy minimális népszerűséggel, egy pofás falusi vityillóval, egy számítógéppel, meg pár látogatóval az oldalamon :)
Örömmel látom a magas nézetséget! Én szinte minden nap feljövök, csak az a kár, hogy régen láttam új novellákat :(

Megalománia

(Big Cat, 2009.12.01 10:07)

Na igen, a hatalommániások paranoiások lesznek, majd beleőrülnek a dologba. Abba a dologba, amit saját maguk teremtettek saját maguknak. Hát kinek hiányzik ez?
Uralkodni másokon mindenáron, pusztítva, miközben elveszíti önmagát és mindazt, ami után annyira görcsösen markolászott...

a vég

(Elf, 2009.12.01 04:18)

Nekem nagyon tetszik a vége. Sajna ilyen az emberiség és semmi nem döbbenti rá egyenlőre, hogy nem kellene. És ebbe bele kell őrülni...