Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - Szabadon szállni

2008.05.17

Szabadon szállni

Mike repült. Csodás érzés volt.
Nem azért, mert üldözték, és így menekült egy toronyház tetejéről utolsó szalmaszálként, miközben még lőttek is rá. Nem azért repült, mert az élete múlt rajta. Saját magáért, a repülés szabadságáért repült. Fantasztikus volt!
Aztán felébredt.
Realizálódott benne, hogy az ágyában fekszik, arca félig a párnába temetve. Kintről madárcsicsergés hallatszott. Gyorsan halványodó emlékként érezte, ahogy suhant a házak között, fölött, át egy hídon, csak azért, mert élvezte. Az érzés azonban egyre halványult, és az emlék szakadozni kezdett, talán túlságosan is gyorsan. De az élmény megmaradt, és akkor sem tűnt el, amikor lerúgta magáról a nehéz takarót, hogy azzal is szabaddá tegye magát, bár annál sosem lesz szabadabb, mint amikor szárnyak, korlátok nélkül suhan a levegőben.

Az ajtó felől matatás jelezte, hogy megérkezett a lakótárs. Nem egyedül jött, négyen lépték át a küszöböt. Mike a nagyszekrény tetejéről nézett rájuk, és kíváncsi volt, mikor fedezik fel a jelenlétét. Jó érzés volt fentről lenézni rájuk, a szekrény magasából. Eszébe jutatta, hogy tud repülni. Amióta álmában, saját maga miatt, a határtalan érzése miatt repült, azóta tudta, hogy képes rá.
- Hát te mit keresel ott, Mike? – hallatszott lentről.
- Semmit, csak jó itt fent. – válaszolta.
- Aha.
- Na jó, érkezem… vigyázat odalent!
Csendesen lehuppant az alant állók mellé, majd üdvözölte a vendégeket. Arcán végig ott volt az az álmodozó mosoly, amire később a többiek még sokáig emlékeztek. Ugyanazzal a mosollyal lépett a nagy, kétszárnyú ablakhoz, és nagyra tárta. Mélyen beszívta a függönyöket meglebbentő levegőt, és felragyogott a szeme.
Mielőtt bárkiben is tudatosult volna, hogy mire készül, fellépett a székre, majd sugárzó arccal kivetette magát az ablakon.
A lakótárs döbbenten meredt az ablakra.
- Úristen! – nyögte, mire a többiek is odanéztek.

Mike széttárt karokkal, teljes nyugalommal hasalt a levegőre. Miután érezte, hogy lebeg az enyhe szélben, szíve megtelt határtalan örömmel, és ez az erő segítette abban, hogy tovasuhanjon az utcák fölött. Elhagyta a jól ismert kereszteződést, a sarki péket, majd egyre gyorsulva az iskolaudvart, és a könyvtár tornyait, melyek körül, mint bogár a lámpa körül, megfordult néhányszor. Maga mögött hagyta az városháza zászlókkal tarkított épületét, a tűzoltóságot, és a kisváros utolsó házait, miközben egyre gyorsabban, és egyre magasabbra szállt, lelke pedig boldog volt a határtalan szabadság érzésétől!
A felhők közé érve érezte, hogy sosem tér már vissza abba a városba. Abba a házba, melyben hosszú, súlyos éveket töltött el. Abba a házba, melynek negyedik emeleti ablaka alatt egyre többen állták körül az összetört testét.

2008-05-17

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csak szeretek repülni

(Big Cat, 2008.12.22 08:33)

Semmi bajom nem volt, amikor ezt írtam, csak álmomban repültem, és ez olyan jó érzés volt, hogy történetet kerekítettem köré. No persze, némi meglepő fordulattal...
Tudok meríteni régebbi mélységekből, és mikor repülne az ember? Ha nagyon boldog, vagy ha nagyon elveszettnek érzi magát, bár utábbi tán nem is repülés, inkább zuhanás.
Ebben a kis történetfoszlányban bár látszólag összetört minden, a lélek mégis szabadon száll...

csak kérdések bennem..

(Reni, 2008.12.21 23:30)

Hallod, akkor ez azt jelenti hogy nem igazán találod a helyed?vagy hogy nem érzed jól magad? vhogy nem látlak át.bocsi

Üdv Jóbarát!

(Big Cat, 2008.05.23 10:13)

Köszi!
Látogass meg máskor is!
Vajon melyik GYU-FAn-t tisztelhetem benned? :)

Bravo

(Mellon, 2008.05.22 17:20)

Habár nem tudok én se hozzáértő szemmél nézni a műre, de nekem nagyon tetszett, olyan eredeti és elgondolkoztató...szóval csak így tovább ;)

Végszó...

(Big Cat, 2008.05.21 12:54)

Naná! Csak nem lövöm le a "poént" idő előtt... :D

pofon

(Elf, 2008.05.21 12:51)

Engem azért csak a vége ütött, mert az elejét, az utolsó sor nélkül elmesélte... :)

Elrugaszkodni a semmibe...

(Big Cat, 2008.05.21 12:50)

Örülök, hogy ellátogattál ide, remélem, élménnyel, érzésekkel, gondolatokkal gazdagabban távozol majd, és erre jársz máskor is!
(ez mindenkire vonatkozik ám!)

Rana, az ugráshoz lenület kell. Ezt helyből, merengések közepette nem lehet megtenni, mert akkor már ott a bizonytalanság...

laikus szemmel

(Rana, 2008.05.21 11:23)

Megkésve bár,de annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam ezen csodás oldal irományaiba...ez a novella...nem tudok szakmai szemmel hozzászólni.Laikusként tetszett.Nagyon is.Én is sokszor álltam már az erkély szélén,de nem volt bátorságom elrugaszkodni.
De amíg eljön az én időm,addig lelkemmel szárnyalok:)Köszönöm az élményt:)

A peremen táncolva...

(Big Cat, 2008.05.20 23:17)

Az az igazi, ha nem lehet tudni, hol kezdődik a valóság, és hol a fantázia?
Persze már az is kérdéses, kinek, melyik, melyik...

Hiúság ellen is :)

(Darkwing, 2008.05.20 14:31)

Szerintem nem a vége ütött, hanem az egész, mert kerek volt, melléknyomok nélküli.
Tetszett benne, hogy a valóság és a képzelet párhuzama ugyanolyan arányban volt benne, mint annak az esélye, hogy ez TE vagy, vagy csak egy általad kitalált személy. Mezsgyén jártál Pubesz

És nem tudni éppen melyik oldalon.
Nagyon ott van

repülj csak..

(Elf, 2008.05.18 06:01)

Csak muszáj pofon is vágni közben? :D