Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - Valahol, egy messzi-messzi galaxisban…

2009.12.11

Valahol, egy messzi-messzi galaxisban…

- Miért nem vagyok képes haladni ezzel az ócska teknővel? – kérdeztem sokadszor bosszankodva.
- Nem vagyok ócska teknő! – válaszolta a Holdfény mesterséges intelligenciája a kapitánynak – A Világűrben nincs légellenállás, csak te vagy, aki hátráltatod magad! – tette hozzá a szintetikus női hang.
- Na persze, a hajtómű még sincs teljes fokozaton.
- Két napja jelentettem az B6-os energiacella szivárgását.
- Jack nem cserélte ki?
- Ha így történt volna, nem szivárogna.
- Ha igaz, hogy a kapitány valóban mindenhez ért a hajóján – szólt a társalgásba a vezérlőpult másik felén ülő barnahajú szépség -, már rég ki kellett volna cserélned. Miért vársz mindig Jackre? Tudod, hogy mélyűr szindrómás és állandóan maga alatt van.
- Ó, Jill, mert azt mondta, megcsinálja. Bár… az se ma volt…
Elmerengtem egy kicsit ezen, amíg megkaptam a lehívott az adatokat.
- Az energiaszintünk is csak 59%-os, Lily – mondtam szemrehányóan az MI-nek.
- Ha néha megtisztítanád a napelemeket, több energiához jutnánk. – jegyezte meg Jill.
- Legutóbbi landolásunkat követően küldtem egy összehasonlító elemzést – hallatszott Lily szintetikus válasza - az általunk használt olcsó, de gyenge energiaértékű üzemanyagról és a bolygón szerezhető minőségi energiahordozóról. A Holdfény azóta is a gazdaságtalannal repül.
- Ah, mire azon a bolygón be lehet szerezni az ilyesmit… ha venni akartam volna, még mindig ott meresztjük a seggünket!
- Micsoda? – kiáltott fel Jill – Még mindig a régi üzemanyagot használod?
- Hát persze…
- Legutóbb annyit vettem a legújabból, hogy kétszer megjárnánk vele a Főnix rendszert! Miért nem cserélted ki?
- Te vettél a Energolix 2009-esből? – kérdeztem döbbenten.
- Hát mondtam, a fenébe is!
- Mikor?
- Ó anyám, ha még egy kicsit szétszórtabb lennél, nem találnád meg a darabkáidat! – vágta a fejemhez mérgesen Jill, és keze követhetetlen sebességgel járt a klaviatúrán. Mellé léptem a kihülőfélben lévő kávémmal.
- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle.
- Amit neked már rég meg kellett volna tenned – morogta Jill -, ha egy kicsit is odafigyelnél néha arra, amit mondok. Az űrhajó sebessége érezhetően csökkent, ahogy az egyik folyamatot leállította, hogy átálljon a másikra.
- Kicserélem a két üzemanyagot. De mire te megtalálod, hogyan láss neki, már végzek is vele. – vágta a fejemhez Jill, miközben a kávém utolsó kortyát ízlelgettem.
Néztem, ahogy a kijelzők fénye futkározik az arcán néha zöldbe, néha halványkékbe volna az állát, majd elsüllyed hajának sötét fürtjeiben. Formás mellei dühös szuszogásainak ütemére emelkedtek. Kívánatos virág volt és nekem illatozott. Kedvem lett volna a műszerfalra dönteni és…
- Energiaszint 93%. Három perc múlva elérjük a Husson meteorit felhőt – jelentette Lily.
Nagyot sóhajtva eresztettem ki magamból a vágyat.
- Akkor öveket becsatolni, kicsit rázós lesz! – emeltem meg a hangom.

- Már megint a Husson? Miért… – kérdezte volna Jill, de odahajoltam, hogy megcsókoljam, mielőtt elérjük a meteoritokat.
- Hé, szúrsz! Igazán megborotválkozhatnál!
- Valóban. Reggel terveztem is, csak…
- Szóval miért a Hussonon keresztül megyünk? – kérdezte ismét Jill.
- Mert úgy rövidebb az út, és… - kezdtem.
- Rövidebb…? - nézett rám zöldesszürke szemével, amit oly sokszor csodáltam meg - Az lehet, de veszélyesebb…
- Védelmi rendszer megerősítve. Energiaszint 81%.
Lily néha az agyamra megy az állandó beszólásaival.
- Tessék, megint csökkent az energiánk – mondta Jill és elhúzta a száját -, mert erre a sok apróságra pazaroljuk, miközben más útvonalon…
- Ez egy bevált útvonal, és eddig mindig célba értem rajta keresztül – jelentettem ki olyan hangon, amit akkor használok, amikor ki akartam emelni kapitányi mivoltom – Csak egy kicsit rázós.
- Látom már, nekem kell keresnem hatékonyabbat – vágta rá Jill és mindketten tudtuk, hogy a következő útvonalat ő tervezi meg. Nagyon értett hozzá, én pedig túl körülményesnek tartottam az egészet, no meg őszintén, lusta is voltam hozzá.
- Nem kéne szólni Jacknek, hogy csatolja be magát? – próbáltam terelni, miközben beértünk a sok apró meteorit közé.
- Minek? Nem először járunk erre, tudja, mire számíthat. Ha pofára esik, legalább lesz, ami kizökkenti a mélyűr nyavajájából. De szerintem az sem érdekelné, ha Zodronok lőnék a hajót.
- Zodron vadászok a Shynion bolygó mögül. – közölte az MI.
- Na, már csak ez hiányzott! – húzta fintorba ajkait Jill – „Csak egy kicsit rázós”, mi?
- Védelmi rendszer aktiválva.  – jelentette Lily - Energiaszint 67%.
- Semmi gond! – vágtam rá magabiztosan – jól kezelem a lövegeket.
- Hogyhogy semmi gond? – akadt ki Jill – A B6-os energiacella szivárog, mert te Jackre vársz, a napelemeket por lepi, ha nem figyelek oda, még mindig a régi borzalommal repülnénk, aztán amikor próbálom rendbe tenni a dolgot, akkor sokadszor is belerepülünk a Hussonba, és felbukkannak a Zodronok is! Lehet, hogy jól lősz, de ennyi dologra már te sem tudsz odafigyelni. Egy meteorfelhőben a nagyobb sziklákat elintézni 67%-os energián, miközben a Zodron vadászok elől kézi irányítással térsz ki…
- Nyugi, van még a tarsolyomban és legrosszabb esetben ott a hipertér ugrás…

Erős sípolás vágott a szavamba.
- Találat érte a hajót! – jelentette az MI - 8%-kal csökkent az Energiaszint. A hipertér ugró automatika megsérült.
- Naneee… - nyögtem fel.
- Balról! – kiáltotta Jill – miközben ő épp a hajó jobb oldalát védte.
Miután ideiglenesen elhárítottam a veszélyt, a kitérőmanőver közben, elkezdtem betáplálni a hipertér ugrás koordinátáit. Most az én ujjaim táncoltak fürgén a billentyűzeten.
- Újabb találat – hallatszott Lily szintetikus hangja - Energiaszint 53%.
- Túl sokan vannak! – kiáltotta Jill.
- Mindjárt megvagyok – feleltem – csak kicsinálom ezt a gennyládát.
- Amíg te azzal foglalkozol, a többi szarrá lövi a hajód és nem marad elég energia az ugráshoz!
- Energiaszint 47%.
- Az istenit! Lily, a lakórészek fűtését kapcsold minimálisra és kapcsolj vészvilágításra!
Az energiaszint kijelzője kínosan lassan kúszott feljebb.
- Jack fázni fog, de legalább kimozdul a négy fal közül! – vigyorodtam el.
- Nem vennék rá mérget – válaszolta Jill.
- Energiaszint 53%. Még két perc a hipertér ugrás energiacelláinak feltöltéséig.
- Nem lesz elég!
- Ennyire azért ne legyél optimista, Édes! – kacsintottam rá.
Ekkor egy csattanás kíséretében elsötétült az egyik monitor.
- Lily, mi volt ez? – kérdeztem meglepetten a hajó MI-jétől.
Semmi válasz.
- Remek. Mi jöhet még ez után? – forgatta a szemeit Jill és felrántotta az lézervetőjét a hirtelen ránk forduló Zordon vadászra.
Egy perc telhetett el így, miközben egy nagy meteorittal fedeztem a hajó bal oldalát
- Lily, mi van veled? – kérdeztem a vezérlőt – Vajon feltöltött már az urgó-cella?
- El ne indítsd, ha nincs feltöltve! – kiáltott rám Jill.
- … másodperc a feltöltésig. – jött meg Lily hangja – Elnézést, de át kellett csoportosítanom az erőforrásokat.
- Mennyi? Mennyi van még hátra? – kérdeztem idegesen az MI-t.
- 57 másodperc a feltöltésig.
- Hogy lehet ennyi, amikor az előbb volt két perc? – emeltem fel a hangom és éreztem, hogy megugrik a vérnyomásom.
- Az energia átcsoportosítások… - kezdte Lily.
- Azonnal jelezd, ha megvan!

- Újabb találat! Az energiaszint 43%.
- Micsoda?
- Az energiaszint 42%. Szivárgást észleltem.
- Bassza meg! Nem hiszem el!
- Negyven százalék legalább kell az ugrás indításához! – kiáltott fel Jill.
- Energiaszint 40% – jelentette Lily – 12 másodperc a feltöltésig.
- Ez igazán szuper! – morogtam, mint egy tigris - Mire feltölt az ugró-cella, nem lesz elég erőnk beindítani…
- Energiaszint 38%. 5 másodperc a feltöltésig.
- Mi a fenét csináljunk? Teljesen kimerülök! – kiáltottam dühösen és próbáltam kitalálni valamit.
- Energiaszint 36%. Hipertér ugrás energiacellái feltöltve.
Ekkor Jill lövegvezérlője leállt. Még három Zodron vadász körözött körülöttünk.
- Na neee! Csak azt ne mondd, hogy…
- Lekapcsoltam – mondta Jill.
Egy pillanatra értetlenül néztem rá, aztán rájöttem, hogy így akar energiát spórolni az ugráshoz.
- Energiaszint 37%.
A Holdfény észvesztő cikázásba kezdett a kezem alatt, hogy a manőverezéssel pótolja a kikapcsolt löveg védelmét. Erősen izzadtam, de az eredmény akkor sem ment volna gyorsabban feljebb, ha a régi beidegződéssel lett volna egy szabad másodpercem megkocogtatni a kijelzőt.
- Energiaszint 39%.
- Ez az, bébi! Gyerünk, meglesz!
- Újabb találat. Energiaszint 32%.
- A kurva életbe! Ezt nem hiszem el! – kiáltottam fel kétségbeesetten és kezdtem pánikba esni.
Halk pittyegéssel az én lövegem is leállt. Már nem érdekelt, úgyis képtelen voltam ennyi felé figyelni.
- Energiaszint 36%.
- Ó, kösz Jill, Istennő vagy! – vigyorodtam el, mikor rájöttem, hogy nem kilőtték a lövegem, hanem az én bájos Őrangyalom kapcsolta le, akárcsak az imént a sajátját.
- Csak próbálok odafigyelni rád – válaszolta az „istennő” – De azokkal neked kell elbánnod! – mutatott aggodalmas képpel a hajó jobb szárnya felől közeledő vadászokra.
- Energiaszint 39%. Az ellenséges hajó befogott minket. – jelentette Lily.
Szinte láttam magam előtt a Zodron elégedett pofáját, ahogy kioldotta a torpedóját.
Ezt nem kerüljük ki, nekünk lőttek! – hasított belém a gondolat.
- Mi lesz már? – kiáltottam fel, kezem a hipertér ugró gombja felett tartva.
Az első Zodron torpedót közben egy második is követte. Bár nem volt túl gyors, viszont csalhatatlan pontossággal követte a célt. Jill elfehéredett ujjakkal markolta a pult szélét. Jack nem volt sehol.
- Energiaszint…
Olyan erősen csaptam az ugrás gombjára, hogy percekig fájt utána az ujjam.
-… 40%.
A hajó rándult egyet, majd hihetetlen sebességgel lódultunk az előttünk pörgő meteorit felé. Ám mielőtt apró darabokra robbantunk volna a felszínébe csapódva, a Holdfény kitépte magát a világűrnek ebből a szegletéből. A hipertérugrás energiakisülése megsemmisítette az egyik ránk küldött torpedót, míg a másik nem volt képes követni minket, így csalódottan egy meteoritot robbantott darabokra helyettünk.
Hatalmasat szusszantam. Jillnek villámokat szórt a szeme, miközben kicsatolta magát.
- Mert mindig ez van, hiába beszélek neked! Mikor fogod fel végre, hogy a világűrben ez a hajó az életed és nem egy ócska teknő, csak ha te teszed azzá azzal, amit csinálsz! És mi lesz velem, velünk? Felvettél a hajódra engem is! A raktered is zsúfolva van. Mit gondolsz, meddig kacérkodhatsz még a sorssal? Jó lenne, ha sürgősen elgondolkodnál ezen!
A fedélzet zsilipje tompa puffanással csapódott be mögötte.
Egyedül maradtam a vezérlőben.
Igyekeztem nem elmerülni az ugrás mellékhatásaként fellépő színpompás téranomáliák látványában. Átgondoltam a helyzetem. Nem sokon múlott, hogy otthagytuk a fogunkat. Jill mégsem fenyegetett soha azzal, hogy lelép. Eszébe sem jutott komolyan, hogy mentőkapszulába üljön, bár néha cukkolt vele.
Igaza van, így nem lehet élni. Nem szórhatom ennyi felé az energiám, mert végül nem marad a túlélésre.
Ez a hajó az életem. Ha nem vigyázok rá, elveszik mindazzal együtt, aki a fedélzetén van…


A történetben szereplő személyek és dolgok valósággal való egyezése csak a véletlen műve lehet.

2009-03-13

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szétesős

(Elf, 2009.12.27 14:35)

Véletlen műve, mi? :)
Imádom ezt az írásodat... borzalmasan jól megfogtál benne mindent.