Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A könyvem története 2.

2010.12.28

Megterveztem, hogyan kezdődjön a könyv. Kellett címoldal, üres oldal, köszönetnyilvánítás, könyv előszó, verses előszó, majd az első kategória oldala, mire elkezdhettem egyáltalán szövegbox-sablonokat egymás után másolgatni a verseknek. Onn...antól kicsit jobban ment, mert legnagyobb részt másolgatás volt a munkám. Négy külön másolással négy külön szövegdobozba került a vers címe, az előszava, maga a vers és a dátum. Még ekkor is került elő néhány versem, amit azonnal kategorizáltam; de már nem mertem utánajárni semmi másnak, mert tán még mindig találnék valahol (régi cetliken, naplóban, képeslapon) néhány rímet. November fele elmúlt már, mire bent voltak a versek. A teljes, rendezett, 120 oldalas anyagot Elf korrektúrázta a dokumentumban, hogy helyesen kerüljön a könyvbe - ami miatt később feküdt le, mint szokott. Én akkor még csak a tőlem megszokott éjjeli 1-2 óras lefekvésnél tartottam.
A nyomda közben megrendelést kért ahhoz, hogy egyáltalán el tudjon kezdeni foglalkozni a könyvvel, de elképzelésem sem volt arról, hány oldalról kérjek árajánlatot; hiszen a novellák bemásolását még el sem kezdtem, és az tette ki a könyv kétharmadát. Szerencsére van egy kalkulációjuk, miszerint az A4-es és az A5-ös oldal között 1,7 a váltószám; azaz 10 A4-es oldal nagyjából 17 A5-ös oldalnak felel meg. Ez alapján az én 120 oldalnyi anyagom 204 oldalra saccolta a kalkulátor, így arról írtunk megrendelést, amit az elkészült könyv oldalszáma aztán majd módosít. November 24-én, pontosan egy hónappal karácsony előtt leadtam a megrendelésem az egyharmadáig szerkesztett könyvre, amiből még nem csak az írásaim hiányoztak és elutaltam az előleget.
Elf szintén telepítette a Quarkot, és minden éjjel átdobtam neki a könyv beszerkesztett anyagát, hogy folyamatosan korrektúrázza. Nem foglalkoztam mással, csak az éjszakába nyúló aprólékos másolgatásokkal, igazításokkal, korrigálásokkal. Közben eltoltam egy héttel egy rég várt HKK partit, és Xerxésznek muszáj volt elárulnom, miért kértem tőle a halasztást; pedig a munka, a karikatúrázások, grafikus felkérések és család mellett nehezen tudott átugrani játszani egyet. Jeff meg is lepődött, hogy ezt megléptem, de muszáj volt, és nem árulhattam el senkinek, min dolgoztam. Én közben egyre jobban élveztem a titkos projektet, a "nagy határidős melót", a feltöltött oldalak pedig, egyre szaporodtak...
Újabb hét telt el. Elkezdődött a december. Már csak két kategória hiányzott a novellákból, amikor túlléptem a megrendelésben szereplő 204. oldalt. Természetesen az itthoni gépen jelentős beavatkozást nem tudtam végezni a WinXP végett, így odabent kellett megtoldani még 100 oldallal a könyvem. Az biztos volt, hogy nem fogom elérni a 300 oldalt, ahonnan a könyv ára erősen megemelkedett volna, mert a vastagság miatt a borítóm már nem fért volna el egy íven. December első hetében már nem volt olyan nap, amikor éjjel 2 előtt feküdtem volna le, sőt, szerdán ez az idő már csütörtök hajnal 3-ra csúszott. Elf is korábban kelt az így is nagyon korai megszokottnál, így még fent voltam, mikor feljelentkezett msn-re, hogy nekiálljon korrektúrázni. Alig láttunk ki a fejünkből, de a határidő már nagyon a nyakamon ült, a következő héten le kellett adnom a könyv teljes anyagát. A Lélekbuborékok már a 15. mentési verziónál járt. December 3-án, pénteken, hajnali 3 körül minden vers és novella a helyén volt, mire Elf msn ikonja ismét megjelent a monitorom sarkában. Így hát éjjel (vagy hajnalban?) fél 4-kor felhívtam, hogy az általa előzőleg rendezett tartalomjegyzéket ellenőrizzük, és végigszaladtunk a teljes könyvön. Gigantikusakat hálálkodva köszöntem el tőle, majd fél 5-kor ágyba ájultam. Szerencsére loptam fél órát a reggeli melóba indulásból, amit a postafiókra foghattam, de így sem aludtam többet hét óránál két nap alatt. Elf már második napja csörgetett meg reggel, hogy biztosan fel tudtam-e ébredni. Fel tudtam.
Napközben igyekeztem nem a klaviatúrámra ájulni és összeszedni legalább annyira a gondolataim, hogy odabent megírjam a könyv, a versek és a novellák előszavát, az utószót, meg a köszönetnyilvánítást. Ahhoz képest milyen zombi üzemmódban voltam, szépre sikerült, aminek örültem. Péntek délután végre találkoztam Elffel, és elhatároztam, hogy vacsi meg fürdés után ágyba ájulok vele, és reggelig el sem engedem a karjaimból. Összebújtunk, a vállamra hajtotta a fejét, aztán... egy pillanat alatt szombat reggel lett.
Szombat délutánra vártuk a barátokat egy kis összejövetelre, hogy megajándékozzuk egymást némi aprósággal az ünnepek kapcsán. Reggel átnéztünk vagy 70 képet, amiből kiválasztottuk azt a tizenhatot, ami a kategóriákat jelzi. Míg Elf feltakarított (helyettem, ami bosszantott) én méreteztem, megfelelő kiterjesztésre konvertáltam és a könyvbe illesztettem a képeket. Majdnem készen voltunk. Már csak a tartalomjegyzék volt hátra. Bedobtuk, majd az oldalszámokat tabulátorral tologattuk a lap szélére. A négyoldalnyi tartalomjegyzékből már csak egyetlen volt hátra, amikor Zümiék felcsöngettek. Elf fogadta őket, és mikor beléptek, még hat sornyi számot kellett a helyére dobni. Épphogy bezártam a tördelőprogramot, Zümi belépett a szobába, akárcsak egy kémfilmben. Fáradt szemekkel, de nagy mosollyal fogadtam.
A Lélekbuborékok 265 oldalas beltartalma elkészült!
Hétfőn, december 6-án, a névnapomon adtam le a nyomdának a könyvem anyagát, miután a kollégám a megfelelő formátumba alakította hozzá.
Már csak a borító volt hátra...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.