Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A könyvem története 3.

2011.01.02

Miután leadtam a Lélekbuborékok beltartalmát, szusszantam egy napot, majd december 7.-én megérkezett a borítóháló pontos méretben. Egy könyv leginkább a borítójával szólít meg, így egy szép, de mégsem hivalkodó címlapot akartam. Szerencsére ehhez már megvolt az elképzelésem, aminek az alapja a Lélekbuborékok eredeti weboldala volt.
A sötétzöld alapra elsőként a három képből montázsolt festményt tettem, ami önmagában is beszédes, és tarkaságával kitűnik a sötét háttérből. Következő lépés a cím betűtípusának kiválasztása volt. Ezt majd’ húszféléből választottuk ki. A végeredmény állt a legközelebb hozzám a maga kissé mókás könnyedségével. Ezt gyorsan elhelyeztem a gerincen is; alá pedig az msn-ről megszokott tigrisszem került, aki így már ott figyel a polcról is.
Következő lépés a buborék volt. Ez egy eredetileg egészen halványkék buborék volt, amit némi színkorrekcióval bezöldítettem; ettől azonban nagyon raszteres lett, ezért ki kellett tisztítani, ami eltartott egy darabig. Ha jobban értettem volna a grafikai programhoz, talán rajzoltam volna magamnak egyet, ám így azzal dolgoztam, amit találtam. Felkerültek az első buborékok a borítóra és egyre jobban tetszett.
A hátsó borítóra nem akartam sem leírást a könyvről, sem ajánlást, sem arcképet, csak néhány buborékot magamból, amihez kiváló alap volt néhány 4 soros vers-szilánkom, amit annakidején csak jegyzetként, pillanatnyi gondolatként vetettem papírra. Bár készült egy olyan változat is, amin ezek a 4 sorosok rendezetten állnak, inkább a második, kissé kaotikusnak tűnő, formabontó elképzelésemet tartottam meg. Ekkor a délután már igencsak mögöttem volt, sőt, elmúlt éjfél is.
Elkezdtem csinosítani a hátsó borító alapját. Miután elrendeztem a „feldobált” gondolatsziporkákat, mindegyiknek más betűtípust választottam, ami a megjelenítés végett sokszor más mérettel is járt, így a többihez kellett igazítani. Ezzel elbíbelődtem egy darabig, majd a zöld különböző árnyalataira színeztem őket. Művem lassan a végéhez közeledett, miközben az ébresztőórámon már elmúlt éjjel kettő is.
Ismét előkerültek a buborékok. Ezeket a címlapról rántottam át, illetve egy kis méretváltozást is eszközöltem az eredetin. Ekkor már több mint harminc réteg volt a teljes borítón, ami között néha elég nehéz volt megtalálni azt a buborékot, ami még nem volt a helyén, mert rátakart a szövegre.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire pepecs meló egy könyvborító elkészítése, de amikor beleadod magad az alkotásba, ez fel sem tűnik. Csak formálod az anyagot, és izgatottan látod, ahogy az elképzelésed a valóságodba szilárdul; és olyan lesz, amilyennek megálmodtad. Nem számít, mióta dolgozol rajta, vagy mennyi az idő; csak az, hogy amikor úgy érzed, elkészült a nagy mű, és hátradőlsz, fáradt szemeid végül elégedetten mosolyogjanak.
Ezzel az elégedett mosollyal zuhantam ágyba valamikor éjjel 3 óra után.
Elkészült hát a könyvem éke, a borító, mely 18 év verseit és novelláit foglalta magába 265 oldalon. Immár semmi akadálya nem volt annak, hogy boldog gyermekként Világba fújjam a Lélekbuborékjaim.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.