Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


mese - A Hercegnő és a gyöngysor

2009.08.26

A Hercegnő és a gyöngysor

Egy szép, napsütéses napon a Hercegnő sétálni indult. A palota zászlókkal tarkított tornyai közül kiszaladt a mezőre, s fehér ruhájának fodrai pajkosan cirógatták a fűszálakat, amerre futott. Aranyszőke haja vidáman libbent utána, vékonyka diadémjén megcsillant a napfény. Szerette a mező szabadságát, a kék égen tovatűnő felhők mókás alakját, az erdő titkokat susogó fáit és a közeli patak csacsogását.
Aznap is egymaga indult kalandozni és amikor belefáradt a rengeteg bejárásában leült, hogy elfogyassza a dadus által készített elemózsiáját. Ahogy lepillantott, ijedten vette észre, hogy elvesztette a nyakából a gyöngysort, amit még édesanyjától kapott a tizedik születésnapjára. Pontosan húsz szem gyöngy volt rajta, mindkét szülőjétől tíz-tíz szem, jelezve, egyformán szeretik őt, egyszem gyermeküket.
A Hercegnő nagyon elszomorodott és érintetlenül csomagolta vissza a finomságot. Nyomban elindult, hogy megkeresse a gyöngysort. Megpróbálta bejárni azt az utat, amerre délelőtt járt, de sokfelé elkalandozott, így nem emlékezett pontosan, merre kószált. Talált egy botot és azzal csapkodta dühösen a bokrokat és a gazt, amiért azok elrejtik előle az elvesztett nyakéket. Nemsokára elfáradt. Leült egy nagy, mohos kőre és könnyek szöktek a szemébe.
- Hát te meg miért sírsz? - kérdezte egy vékonyka hang.
A Hercegnő ijedten pislogott körbe, de senkit nem látott.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek - hallotta ismét a hangot - itt vagyok a kék virágon.
A leányka meglepve látta, hogy valóban ott ül egy kis tündér a virág szirmain. Ruhácskája szirmokból állt, vékonyka szárnyait pedig néha megrebegtette. Felmosolygott rá.
- Nahááát! Azt hittem, a tündérek csak a mesékben léteznek!
- Persze, mert csak ritkán mutatjuk meg magunkat. Mi a baj?
A Hercegnő szomorúan nézett a tündérre.
- Elveszítettem a nyakláncom és sehol sem találom.
- Ó, már értem. Talán én segíthetek megtalálni...
- Nem tudsz, már mindenhol megnéztem - mondta a leányka, majd mérgesen felkapta a földről a botot és megint csépelni kezdte vele a bozótot.
- Mit csinálsz? - ijedt meg a tündér.
- Elvette, elvette tőlem a gyöngysorom! - csapkodott a Hercegnő.
- Kicsoda? Nem azt mondtad, hogy elveszítetted?
- Az erdő! - kiabálta a leány - És elrejti előlem! Nem akarja visszaadni!
- Hagyd ezt abba! Butaságokat beszélsz! Lehet, hogy nem is itt veszítetted el! Ne rombolj!
- Nem rombolok, csak mérges vagyok! - válaszolta a Hercegnő, de látta, mennyire megijesztette a tündért a viselkedésével, ezért ismét lehuppant a nagy, mohos kőre. Szemeiből megint könnyek hullottak a földre.
- Ne mást hibáztass azért, amiért elveszítettél valamit! Főleg ne rombolj emiatt! - korholta a tündér - Nézd meg, mit tettél! Letiportad a virágot, amin az előbb ültem és szétszaggattad annak a póknak a hálóját is, pedig sok munkája volt benne!

Kép



Majd megenyhülve hozzá tette:
- Segíthetek megkeresni?
A Hercegnő elszégyellte magát. Ledobta a botot és csendben bólintott.
- Hogy nézett ki a nyakláncod?
- Sok szép gyöngyből fűzték. Húszból.
A tündér felröppent és keresztülsuhant a közeli fák évszázados törzsei között. Faodúkba szökkent, fűszálak közt suhant, miközben a leány ámuldozva nézte a csillámló fénycsíkot, amit húzott maga után a virágporos szárnyainak röptével. Végül annyit mondott:
- Gyere utánam!
A Hercegnő követte. Hamarosan szaladnia kellett, ha nem akart lemaradni. Végül a vidáman csobogó patak mellé értek. Ott álltak meg, ahol a patak felett egy kidőlt fatörzs nyújtott hidat az átkeléshez. A Hercegnő gyöngysora ott hevert a fatönk gyökereinél.
- Nahát! Biztosan akkor esett le, amikor átugráltam ezen a fán! - kiáltotta és boldogan kapta fel a nyakláncot.
- Köszönöm! Köszönöm! - hálálkodott a tündérnek.
- Látod, ha kérsz, sokkal könyebben kapsz segítséget! - mosolygott rá a kis tündér szárnyrezegtetve.
A Hercegnő ekkor érezte meg, mennyire éhes már, így leült a fatönkre és a víz felett láblógázva vette elő ismét a dadus finomságait. Megkínálta vele a tündért is. Mikor végeztek, így szólt a leányhoz a tündér:
- Holnap gyere ki ahhoz a mohos kőhöz, ahol találkoztunk! Mutatok valamit. Találkozzunk napfelkeltekor! El tudsz jönni?
- Ott leszek! - ígérte a Hercegnő, majd búcsút intett és vidáman haza szaladt.


A Hercegnő másnap nagyon korán kelt. Ásított egy nagyot, megdörgölte a szemeit, gyorsan felöltözött, majd kisurrant a várból, hogy időben érkezzen a titkos találkozóra. Akkor ért a csobogó patakhoz, amikor a nap első sugarai egyre nagyobbat nyújtózva kukucskáltak be a vastag fatörzsek közé. Gyorsan átugrált a patakon átvezető fán, ellenőrizte, hogy nem esett-e ki a nyakából a gyöngysora, majd tovaszaladt a kis tisztásra. A tündér már várta.
- Jó reggelt! - köszöntötte.
- Neked is szép reggelt! - válaszolva a Hercegnő, majd kíváncsian hozzá tette: - Mit akarsz mutatni nekem?
- Hát azt! Ugye milyen csodálatos? - mondta neki a tündér és előre mutatott.
A leányka oda pillantott, de semmi különöset sem látott, csak a nagy, mohos sziklát, a bokrokat, fatörzseket, fűcsomókat és itt-ott virágokat.
- Micsoda? Nem látok semmit...
- Ó, ne haragudj, mindig elfelejtem, hogy ti emberek olyan nagyok vagytok! Miután úgy megnőttök, csak ritkán veszitek észre a csodákat, amik mindig körülvesznek minket. De várj, ezen könnyen segíthetek! - kuncogott a tündér és a Hercegnő fölé szállt.
Néhányszor körberepülte, miközben nevetve csillámport szórt rá. A leányka egészen beleszédült, ahogy szemével követte a tündér röptét. Mire a pörgő-forgó világ végre megállni látszott, a Hercegnő igencsak elcsodálkozott, ugyanis a tündérbűbájtól összement. Nem olyan picire, mint kicsiny barátja, csak akkorára, mint a mellette szirmait nyitogató kék virág.
- Így mindjárt más! - pillantott rá elégedetten a tündér, majd ismét az előző irányba mutatott.
A Hercegnő végül meglátta és valóban csodálatos volt!
- Látod, nem csak neked van olyan szép gyöngysorod! - nézett a tündér is a pók új hálójára, ahol egymás mellett álltak a friss harmatcseppek. Mindegyiken megcsillant a kelő nap.

Kép

- Ez tényleg csodálatos! - sóhajtott fel a Hercegnő és megbűvölten bámulta a cseppek hosszú sorát - És ezt romboltam szét tegnap? - komorodott el.
- Nem egészen. A harmatcseppeket minden reggel felszárítja a nap, de a hálót valóban elszaggattad...
- Ó, igazán sajnálom! Többet nem fogok mások kárára mérgelődni! - mondta a leány.
- Semmi baj, csak tanulj belőle, Hercegnő! A pók már megbocsájtott, s látod mára ismét csodálatos ékszere lett!
- Köszönöm neked, kis tündér, hogy ezt megmutattad nekem! - mondta a leányka meghatottan.
- Nagyon szívesen!
Még gyönyörködtek egy darabig a természet parányi gyöngysorán, aztán a tündér visszaváltoztatta a Hercegnőt a valódi méretére. Az embergyermek elszomorodott.
- Akkor most már nem láthatok ilyen szépségeket? - kérdezte legörbült szájjal a tündértől.
- Dehogynem! - röppent fel hozzá a tündér, csillámcsíkot húzva maga után.
- Az, hogy ki látja a csodákat, nem méret vagy kor kérdése - nyugtatta meg a leányt, majd elmosolyodott - A csodákat mindenki láthatja, aki keresi őket, hiszen mindenütt ott vannak körülöttünk, láthattad! Csak nyitott szemmel kell járni!
A tündér búcsút intett és elröppent, mintha ott se lett volna.


2009-08-26

 diadém

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

esti mese

(Rana, 2009.08.28 12:46)

Szerintem nagyon szép,kedves mese,de nem kifejezetten kisgyerekeknek való,mert használsz benne olyan szavakat,amiket ők még nem értenek,pl: diadém. De ettől függetlenül meg van a tanulsága:) Eléggé kerek sztori,talán még el is bírt volna 1-2 fordulatot,de így beleillik a rövid esti mesék kategóriába:)
Mindenesetre a tündérvilág és a csoda,a kedvenc témáim,hogy én imádom!:))

Re: esti mese

(Gyergyói, 2016.12.06 23:42)

Egy grimm mesében is sok idegen szó lehet, mégis mesélem a 1.5, 3, 5 éveseimnek..

Szép dolog mesére elaludni

(Big Cat, 2015.12.16 22:05)

Szép álmokat! :)

Egy olvasó

(Tamàs, 2015.12.16 21:09)

Baràtnőm elaludt rà ;) nagyon jó tetszett neki :) Köszi!:)

Tündérmesék

(Big Cat, 2015.01.26 01:22)

Örülök, hogy tetszett, gyertek vissza máskor is! :)

Altató az én tündéremnek

(Egy fiú, 2015.01.26 00:56)

Huszon éves létére a barátnőmnek már nem először jutott eszébe, hogy esti mesét akar tőlem hallani. (Talán tesztel, hogy jó apa leszek e? :D )

Mire a hercegnőt visszavarázsolta a tündér, már az én hercegnőm aludt :)

Köszönöm a feltöltést!

//Az idegen szavakkal nekem nem volt gondom, bár meg kell jegyezni, sok évig szín- és előadó művészettel foglalkoztam.//

Új, szép szavak

(Lilly, 2010.03.26 14:50)

Elfnek igaza van! Én ugyan nem vagyok kisgyerek, de még mindig van egy csomó szó, aminek a jelentését el kell nekem megyarázni. Ez néha dühít. De legalább bővül a szókincsem.

diadém

(Elf, 2009.08.30 06:45)

A meséket a szülők olvassák a gyerekeknek, azért is, hogy okuljanak belőle. Ilyenek az új, szép szavak használata is. majd elmagyarázzák neki, ha nem érti. Ez is egy tanulási módszer :)

Tényleg diadém

(Big Cat, 2009.08.29 10:35)

Csak nem hagyott nyugodni a dolog és utána néztem. Nos, én a arra gondoltam, amit utólag a mese alá tettem képben és az a diadém, ami viszont igen sok mesében szerepel, úgyhogy visszaírtam, mert az nagyon passzol a Hercegnőhöz...

diadém

(Big Cat, 2009.08.28 13:06)

A diadémot más is megjegyezte, így átírtam homlokpántra. Nem akartam túlbonyolítani, hiszen gyerekmese, van benne elég, amin elgondolkodhatnak a csemeték. A túl hosszú történetekben elvesznek...

Örülök, hogy tetszett, köszi a véleményed!

csoda

(Elf, 2009.08.27 04:26)

Fogékonynak kell lenni a csodákra és akkor már csak nyitott szemmel kell járni :)))

Kis Tündér

(Big Cat, 2009.08.26 23:05)

A Tündérnek saját lényéből fakad a varázsa...
Téged viszont nem kell elbűvölni ahhoz, hogy meglásd a csodákat! :)

anyu65@freemail.hu

(dreamer, 2009.08.26 15:45)

Szép.

A te tündérednek is van ilyen csoda bájitala?
Mert ha gen, egyszer , engem is apróvá varázsolhana.