Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - A kíváncsi őzike

2008.03.25

A kíváncsi őzike

Egy nap az őzike találkozott egy jó barátjával - a vakonddal - és azt mondta neki: - Olyan régóta ismerlek kedves vakond, de még sosem voltam nálatok, pedig nagyon kíváncsi vagyok a kuckódra. Mire a vakond: - Szívesen megmutatnám, de az én szobácskáim a föld alatt vannak, és te nem férsz el a pici járatokban őzike.
A kicsi őz igen elszomorodott, ám a vakond így folytatta: - De elmehetünk a bölcs bagolyhoz, aki talán tud segíteni. És így is tettek. A bagoly kotyvasztott egy varázsitalt, cumisüvegbe töltötte és megitatta a kisgidával, aki ettől nemsokára egészen picire zsugorodott. Most már tényleg pici gida volt. Akkora lett, hogy a hátát egy ujjal meg lehetett simogatni, reggelire pedig elég volt neki egy fűszál és egy friss harmatcsepp.
Az őzike nagyon megörült és elindult a vakonddal, hogy végre megnézhesse a lakását. Ám a sötét alagútban csak a vakond látott jól, így meghívtak egy szentjánosbogár családot is. Azok hatan vidáman röppentek körülöttük az alagútban és bevilágították a járatokat a föld alatt. Útközben elhaladtak óriási fák dús gyökerei között és beszippantották a gazdag termőtalaj illatát. Végül megérkeztek a vakond kuckójához.
Az őzike nagyon boldog volt, amikor meglátta a szép szobácskákat, a vakond pedig örült és büszke volt, hogy mennyire tetszik a kis lakosztály. Körbejártak mindent, amikor az őzike felsóhajtott és hirtelen megrázkódott.
– Valami baj van barátom? – kérdezte a vakond.
– Nem tudom, - válaszolta az őzike – furcsán érzem magam. Mintha…
Igen, már a vakond is látta, a barátja növekedni kezdett, egy kicsit nagyobb lett.
- Hűha! – kiáltotta - Jobb, ha sietünk, mielőtt teljesen visszaváltozol igazi méretedre.
Futni kezdtek kifelé, ám a vakondjárat hosszú volt, a kijárat pedig messze. Az őzike megbotlott és elesett, de már nem tudott felállni, mivel ismét nőtt egy kicsit, így beszorult az alagútba.
– Jaj, mi lesz most velem?! – kiáltotta a kisgida. – Kár volt ilyen kíváncsinak lennem!
– Semmi vész – mondta a vakond és megkérte a szentjánosbogár papát, hogy repüljön tovább a baloldali járaton és a harmadik elágazásnál jobbra, megtalálja a vakond barátját. Szóljon neki, hogy segítsen, ő pedig addig elkezdett felfelé ásni az őzike feje felett.
Nemsokára megérkezett a vakond lány és ő is ásni kezdett. Csakhogy az őzike egyre nagyobb lett, a vakondok pedig nem tudtak olyan gyorsan ásni, de mivel a felszín már közel volt, az őzgida szépen kinőtte magát a földből, éppen a nyuszi kertjének a közepén. A nyuszi, aki szerette a virágokat és imádta a répát, épp kedvenc kertjében ültetgette a magokat és öntözte azokat, amikor az őzike feje, tetején a szorgos vakonddal és némi földdel, kibukkant előtte. A nyuszi úgy meglepődött, hogy még az öntözőkanna is kiesett a kezéből, majd értetlenül nézett kertjének új díszére.
Végül az őzike felnevetett, a vakond is, majd a nyuszi is nevetni kezdett és jól kikuncogták magukat. Aztán lerázták magukról a földet, és a nyuszi meghívta őket vacsorára, mely során a vendégek elmesélték kalandjukat. A szentjánosbogarak színes lampionba bújtak megpihenni, a hangulat nagyon kellemes volt, végül aztán mindenki hazatért kipihenni a nap izgalmait. Fáradtan, de mosolyogva merültek álomba. Holdanyó és a sok szép csillag vigyázta az álmukat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nekem is öröm

(Big Cat, 2009.12.04 22:49)

Nekem is öröm ez, és ilyenkor nagyokat mosolygok!
Már megérte!
Szép álmokat!

adriana@indamail.hu

(adria, 2009.12.04 20:56)

Még egy gyermeknek szereztél szép álmokat ...

rajzolgatás

(Big Cat, 2008.03.26 12:13)

Én csak rajzolgatok. Ehhez rutinosabb, komolyabb grafikus művész kellene. Felvetődött, hogy ha összegyűlne 30-50 mesém, akkor azt egy grafikussal karöltve már ki lehetne adatni. De nincs sem annyi mesém, sem kellő létszámú grafikusom hozzá, hogy a kiadót már ne is említsem.
Persze nem látok a jövőbe...

Elf

(Elf, 2008.03.26 10:16)

Ez nagyon aranyos :) Még képregénynek is jó lenne. Rajzold meg!