Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - A szarvas, aki félt a radírtól

2008.03.25

A szarvas, aki félt a radírtól

Jimmy, a kisfiú egy este arra lett figyelmes, hogy valaki a segítségét kéri. Nagyon gyengécske hang volt, és nagyon ijedt, ezért Jimmy elhatározta, hogy segít a bajbajutott segélykérőn, akárki is legyen az. Kibújt a meleg paplan alól, belebújt a szőrmepapucsába, és elindult a titokzatos hang irányába, miközben az ablakon kipillantva nagy fehér hópihéket látott hullani a kerek hold fényénél.
A kisfiú édesapja grafikusművész volt, és naptárakat, posztereket, mesekönyveket rajzolt. Aznap este egy naptár decemberi oldalát tervezte, de mivel fáradt volt, félbehagyta munkáját és pihenni tért. Mivel eddig mindig úgy hagyta abba a rajzait, hogy be is fejezte őket, a radír nem elégedetlenkedett. Most viszont úgy érezte, a gazdája azért hagyta abba a munkát, mert nem tetszik neki amit alkotott, ezért úgy érezte segítenie kell azzal, hogy a rosszul sikerült alkotást semmissé teszi.
A nagy lapon öt szánhúzó szarvas állt egy üres szán előtt a hóban. Mindegyikük szépen le volt rajzolva, amint mosolyognak, rágcsálnak, nézelődnek, vagy állva szundítanak egy kicsit. A hatodik szarvas viszont nem volt befejezve. Fejét nem díszítette agancs, farkincája hiányzott, és oldalára sem rajzoltak huncut kis apró foltokat, ami fontos egy fiatal kis szarvasnak. A radír úgy gondolta, hogy ez a szarvas rosszul sikerült, és ezért üldözte azzal a szándékkal, hogy eltűntesse a lapról. A kicsi szarvas pedig már kezdett fáradni.
A kisfiú ezalatt leosont a szőnyeggel borított lépcsőkön a hallba, óvatosan lépkedve a szülei szobája előtt. Hirtelen megtorpant, mert morranást hallott a sarok mögül. Egy bozontos fej jelent meg térde előtt. Bobby volt az, a kutyájuk, aki miután látta, hogy nincs baj, csak a kisfiú jött arra, üdvözlésképp morrant még egyet álmosan, körbenyalta a száját, majd elhevert szundítani.
Jimmy megnyugodott, és tovább kereste a sürgető hívás kétségbeesett gazdáját. A hang apa dolgozószobájából jött. A kisfiú óvatosan benyitott a szobába. Amint felkattintotta a villanyt, fénybe borult a szoba. Kissé hunyorogva közeledett a nagy asztalhoz, amin egy hatalmas lapon, öt szarvast látott, egy szán előtt álldogálni. A hatodik szarvas nagyon ijedt szemekkel nézett maga mögé a nagy semmire. A lapra egy radír volt téve, egészen közel a kicsihez.
- Vajon miért rajzolt apa ilyen rémült szarvast? Nincs is mitől féljen. – gondolta Jimmy.
Levette a papírról a radírt, és ekkor megmozdult a rajz.
A kis szarvas megkönnyebbülten rogyott a hóba. Már nem volt ilyedt, és hálás szemeket meresztett a kisfiúra, aki először meglepődött a mozgó rajz láttán, aztán jót nevetett az esetlen földetérésen.
- Köszönöm, hogy megmentettél! – monda neki gondolatban a szarvas. – Az utolsó pillanatban érkeztél.
Jimmy ekkor értette meg, hogy a kicsike a radírtól félt annyira, aki már bele is törölt az agancs nélküli kisállat fenekébe.
- Hohó, ezen segítenem kell! – mondta a kisfiú, és a ceruzával megrajzolta a kicsike fenekét a pici farkincájával együtt. Jimmy még csak nemrég kezdte az iskolát, de szeretett rajzolni, és magabiztosan igazgatta a rajzot a többi szarvast figyelve mintaként, még a nyelvét is kidugta koncentrálás közben.
A kicsit Foltoskának nevezte el, és oda is rajzolta a huncut kis foltokat az oldalára, majd az agancsok következtek. Érdekes volt, hogy miközben a ceruzával a foltokat rajzolta, szinte érezte a kisszarvas puha selymes bundáját, az agancsoknál pedig azt a bársonyos érintést, ami olyan kellemes volt, hogy felnevetett. Foltoska is vele nevetett, és örült, hogy végre teljesen megrajzolták. A radír is megnyugodott, mert már úgy látta, nincs elrontva semmi a képen.
Jimmy egész jól belejött a rajzolásba. Mikor észrevette, hogy a szán üres – pedig ez minden bizonnyal a Mikulás szánja volt – dobozokkal, és ajándékokkal tömött zsákokkal rajzolta tele.
Mialatt a hópelyheket rajzolta a kék háttérre, Foltoska megbökte az egyik ajándékdobozt, lebillentette a hóba, és kinyitotta.
- Egy korcsolya! – ujjongott, majd esetlenül belebújt. Míg Jimmy megrajzolta a fenyőfákat a háttérbe, a kis szarvas másik korcsolyát bontott, aztán vidáman rótta a köröket a szán körül, egészen kifulladásig. Végül kipirult pofival huppant a fenekére.
- Na jó, legyen elég mára ennyi! – mondta neki a kisfiú, és a radírért nyúlt. Foltoska erre nagyon megrémült, de Jimmy megnyugtatta, eszébe sem jutott bántani a kicsikét. Mindössze leradírozta lábairól a korcsolyákat, újból rajzolta a fekete patákat, és az ajándékdobozokat, hiszen semmi sem hiányozhat a Mikulás szánjáról.
Foltoska végül beállt a többi szarvas mellé, akik eddig mosolyogva nézték a legkisebb társuk szeleburdi ugra-bugrálását. A kisfiú végignézett a nagy rajzlapon, és elégedettség töltötte el. A kép teljes volt.
- Apa örülni fog holnap! – gondolta Jimmy. Elköszönt a kis társaságtól, fellopózott a szobájába, és egy nagy ásítás után el is nyomta az álom a puha paplan alatt.
A kis szarvassal álmodott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

..

(macskusz, 2011.08.17 14:05)

Ez tetszik nagyon!!! :)

Boldog Karácsonyt

(Big Cat, 2008.12.21 23:11)

Kösz, Reni!
Neked is Boldog Karácsonyt! :)

rencsilany@hotmail.com

(Reni, 2008.12.21 23:06)

....
Ez igen aranyos:)
Én sajnos nem szolgálhatok semmi eredetivel, marad a Boldog Karácsonyt neked is:)
puszi:Reni

még mesét!

(Elf, 2008.03.26 12:19)

Hát majd szombaton felhúzom az órát és felébrezstelek! És megíratom veled a 3.at. Meg majd a többit is :P

Mesék...

(Big Cat, 2008.03.26 12:16)

No igen.
Hangulatkérdés ez is. Meg már régen ráztak fel az éjszaka közepén rögtönözni... :D
(tán nemsokára a lányomnak rögtönzött meséket leírhatnám, de nem én altatom...)

Elf

(Elf, 2008.03.26 10:18)

Meséket kellene írj. Sokat. Jók. Mééééég!!!