Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


novella - A Napló

2008.10.19

A Napló

Ma ismét elővettem a Naplóm. Már régen írtam fel a velem történteket. Mikor is nyitottam ki utoljára?
Öt napja. Az már nagy idő! Nálam.
Most valami fontosat kell leírnom, igen hipotézisem támadt. De csak sorjában, mindent idejében ...

"1996. November 6. szerda
Ma megtudtam a féléves zárójegyeimet. Rosszabbul állhatnék, bár volt, hogy éppen csak görbült az osztályzat, hát nem könnyű meló mellett iskolába járni.
Észrevételek: Kiemelt helyen a Kémiatanárnő. Egy pszichopata! A feladatmegoldás csak az ő szavai szerint jó, másként fogalmazva nem fogadja el, amit pedig nem ad le órán vagy nincs is a könyvben, és mégis feladja a dolgozatban... nos, arra rá kéne jönni! Jó mi? De nem húzom fel magam e miatt a hibbantagyú miatt! A többi jegy már jobb, bár a törim nem sokon múlott és a biosz-föci sem volt•pite. Kevés idő volt rá. Mármint a puskázásra, mert ugyebár az anyagból nem sok volt a fejemben. (Az állandó időhiány, a sorozatos vizsgákra való felkészülés - keddtől végig péntekig a stressz ... ). De végül is átmentem, és ez a lényeg.
Egy kis lazítást megengedhetek magamnak, no és így is történt a hétvégén. Rám fért a pihenés. Szombaton túráztunk egy nagyot a Kicsimmel, vasárnap pedig moziba mentünk egy jó sci-fi-re. No, és ismét ott aludtam Nála.
Elkezdődött a hét, innentől a majdnem unalmas hétköznapok jöttek, bár igyekszem mindig változatossá tenni a napjaimat, ha más nem, hát legalább az előzőtől különbözzön. És hajt az is, hogy a Kicsimnek 12-én lesz a születésnapja. Egyszer említettem - nem is olyan rég, hogy csinálok - Neki pudingot. Hát most megcsinálom. Életem első pudingja lesz.
Mindent beleadok majd.
No de rátérek arra, ami miatt igazán írnom kellett. Este furcsa gondolatom támadt. Egy hipotézis.
Az idegenek leszívják az emlékeinket! Ez elég erősen hangzik, de - szerintem - így van, vagy legalábbis lehetséges. A tapasztalatainkra van szükségük!
Én hiszek az Idegenekben. Miért ne lenne más, fejlett civilizáció is rajtunk kívül? És ez most nem a vasárnapi sci-fi utóhatása. A végtelent fel sem tudjuk fogni (hiszen még a fogkefémnek is megvan az eleje, és a vége, bárhonnan nézzük is), úgyhogy ekkora marha nagy területen elfér még néhány lakott bolygó. Nos, szerintem az egész elbambuláskor történik.

Az Idegenek valahol a "közelben" állomásoznak, és valami szuperérzékeny radarral bemérnek minket. Véletlenszerűen kiválasztanak valakit - hangulattói függően - a Föld bármely pontján, a délutáni, esti órákban (most például már 1/4 12 van, és kissé fáradt vagyok), amikor már fáradt az illető (valószínűleg van valami pszicho-aktivitásmérőjük), mert ekkor képes legkevésbé védeni mentálisan az agyát a pszichikai hatásoktól, és "rácsatlakoznak", aztán leszippantanak egy kis emlékkupacot, mondjuk az elmúlt pár hétről, hónapról. Aztán nekiállnak kielemezni. Ez egyrészt szórakoztató (a fura emberi szokások, a félreértett dolgok miatt kialakult furcsa események, a szexuális viselkedések... hmmm... ööö... izé, nem kéne elkalandozni a gondolatokban ... ) és igen tanulságos lehet.
És itt jön a dolgok lényege!
Naná, hogy az emlékeinket vadásszák, hisz abban van a tapasztalat!
Az események alakulására való reakciók, váratlan helyzetek megoldása, különleges reflexek, megfelelő válaszok és azokra való reagálások, emberi cselekvések stb.
    Ezeket az információkat, élményeket elemzik, raktározzák, hogy később fel tudják használni, ha eljönnek hozzánk.
Sőt, az igazán jól felkészített profik, egy jó álcával be is épülhetnek közénk... (bírom, mikor csak úgy futnak a gondolataim). A képzett Idegenek igen jól megfelelnek a különböző szituációkban is!
És itt magyarázatot találnánk arra is, hogy miért felejtünk el sokszor dolgokat egyik pillanatról a másikra. Ugyanis, szerintem, ha az ember memóriáját megbolygatják, előfordulhat, hogy törlődik belőle véletlen néhány apróság, mint pl. hová tettünk valamit, mit is üzent nemrég valaki vagy ilyesmi. Persze csak apróságokat felejtünk el, mert a nagyobb dolgok mélyebben, erősebben ágyazódnak a tudatunkba.
Szóval az ember egy kicsit elbambul - úgy pár percre - csak néz ki a fejéből, nem reagál semmire, kikapcsol, aztán pislant egyet vagy megrázza a fejét és azt kérdi magától: - "Mit is csináltam az előbb?" vagy - "Mit is akartam?" És közben fogalma sincs arról, hogy megcsapolták a tudatát. Röhej - nem? És mi ezt az egészet természetesnek vesszük, elsiklunk felette, lényegtelennek találjuk. Vajon milyen régóta gyűjtik már az információkat rólunk? Talán már köztünk vannak?
No és ez mind semmi, rájöttem még valamire! Egy érdekes dologra.
Amikor az Idegenek …
Nos ...
Hol is tartottam...?
A fenébe! Fáradt vagyok már ehhez, nem csoda, hogy kicsit elbambultam... vagy már lecsukódnak a szemeim? Ó 3/4 12, mindjárt éjfél. Jobb lesz, ha holnap folytatom ezt a ... mit is akartam? Na mindegy, majd legközelebb.
És persze alig várom már a Kicsim Születésnapját! Hogy meg fog majd lepődni! Szuper lesz..."

1996. November 08.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.