Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Emberek?

2008.03.25

Mindenki a halált akarja!
Elhagyták magukat s
Az szívüket felfalja!
Miért csak a pénz,
A testi vágy, ami
Őket hajtja, de másért
Önmagát cserben nem hagyja,
Inkább oda se néz,
Szemét takarja!
És az ember ostoba,
Sok, mint a hegy, akkora
Csak eszik, zabál
Reggelit, vacsorát,
Más emberekből álló lakomát
S félve őrzi koponyákból
Emelt otthonát.
Botorkál, bár nem vak,
Mégse lát.
Ők nem éhesek, nem rémültek,
Nem fáznak,
Míg mások az utcákon
Rokonaik ruháikban áznak,
Gyermekeikre vigyáznak.
Nem ellenségei egymásnak,
De ott a kényszer, s átállnak,
Hulláik a mélyben, ahogy mállnak…
Akárhogy akarják,
Csak indulnának,
De sokan észre sem veszik,
Hogy egyhelyben állnak.
Nem a Mennyország felé szállnak,
A Pokolba testőrnek,
Szolgának állnak.
Hiába nyitom ki a szívem,
Övékben hideg, fagy szelel,
Karjuk vigyázón, szeretőn
Nem ölel,
S ha a halál
Pillanata jön el,
Magunk helyett mindig
Mást kötnek fel.
Mondd, hol rontottunk el?
A valóság elől
Semmi sem rejt el!
S most felelj, kérlek, mondd el,
Mit tegyek, hogy ne adjam fel?
Magam vagy a Világot
Hagyjam el?
Nem tudom, s kérdéseimre
Sajnos
Senki nem felel!

1996 08. 05.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.