Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Kell a Változás

2008.03.25

Meglehet, nem a legjobb, egy számomra komoly mélységű verssel kezdeni egy ilyen oldalt, mert eltántoríthatja a kitartással kevésbé rendelkezőket, ám akárhogy is gondolom, ennek komoly jelentősége van, s oka, hogy miért is ez az első.
Ahogy a mondás tartja: "Csak a változás állandó!"
Sokan várunk a változásra, de nem teszünk érte semmit, pedig a változásra folyamatosan szükségünk van, különben beszűkülünk, és elveszítjük önmagunkat. Ez a versem (akkor még kevésbé figyeltem a szótagszámra) zaklatott lelki állapotot tükröz, pedig csak tíz hónapja voltam egy kapcsolatban, melyből aztán 11 év után sikerült kiszakadnom, de a mai napig viselem a nyomait. Amikor elkezdtem "újraélni" azt, amit a verseimbe taszítottam magamból, megdöbbentem. Már az elején érezhettem, hogy valami baj van, papírra is vetettem magamból, de akkor még azt hittem, ez a Világnak szól, nem pedig belőlem, magamról, nekem. A felismerés döbbenetes volt!
Most ismét elindult egy folyamata a Változásnak, mert itt volt az ideje. Jelenleg egy új kapcsolatban élek, immár tizenegy hónapja. De nincs bennem olyan szörnyűség, mint annakidején volt.
Ezzel a verssel kívánok emléket állítani a Változásnak, melyre mindenkinek szüksége van. Nem is a változás tényével van gond, hanem, hogy képesek vagyunk-e felismerni, mikor jött el az idő, és ha eljött, elég erőnk lesz-e megforgatni azt a kereket, mely vitorlásunkat új szelek szárnyán repíti merészen az ismeretlenbe...


Változás

Félek.
Kell a változás. Tehetetlenül
Csak halként tátogás?
Az életben egy újabb állomás.
Nem akarok senkit bántani
Tornyot emelni magam köré
S csak sírni a falakon
Könnyesen nevetni magamon.
Pedig ezt teszem!
Nem látom a kiutat,
Pedig ott van előttem
Ki kéne nyitnom a szemem,
De mindenem erőtlen.
Boldogságom látszat,
Nem felhőtlen.
Egy mese, egy más Világ,
Melyet Én alkottam,
Magányomban, félve,
Védtelenül, elhamarkodottan,
S most benne ülök,
Félve tekintek ki
Mesés palotám átlátszatlan ablakán.
Bezártam magam, bezártam,
Egy szép csillagos éjjel,
Egy nap, vagy annak
Vérvörös alkonyán.

Kell, kell a változás
Egy igazi ember,
Nem egy szánalmas
Hasonmás.
Egy ember, aki
Tudja (!) mit akar,
Erős a keze, erős az a kar
Mellyel szorít, erős
A szív, mellyel érez,
Butaságot nem kérdez.
Segítséget ad, vagy
Elfogad, szívébe
Mást is befogad, igaz, s nem tolvaj…
De lásd meg magad!
Nézd őt, keresd,
Szólj, ha megleled,
Mert, ha Te látod,
Akkor van meg igazán,
S akkor majd
Vehetem ismét lazán
És új nap ébred
Egy új, meleg
Reggel hajnalán.

1996.12.15.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hangulat

(Big Cat, 2008.05.13 09:17)

A Felismerés kulcsfontosságú, amit a Tettnek kellene követni, az viszont sokszor igen nehéz...
Ha a pasid nem áll ki melletted, és el tudja szedni egy másik (pofátlan)csaj, akkor nem is érdemel meg!
Csak azért érdemes harcolni, ami értékes nekünk, de nem illúzió!

versedről

(Pocokkaa, 2008.05.08 20:11)

jézus ez a vers:):P komolyan most pont ilyen hangulatom van:P rászállt a pasimra a legjobb b.nőm:S és nagyon ideges vagyok h. most mi van azt nemtudom:S

a várva várt Változás...

(Big Cat, 2008.03.26 11:56)

Mindig is megmutattam alkotásaim a környezetemnek, építő jellegű kritikát, véleményt várva...
Persze volt, amit nem sokan láttak...
A Változás leginkább rólam szól.
Hogy a kiáltást nem hallotta meg senki...? búra alól nehéz kiabálni...

Elf

(Elf, 2008.03.26 10:14)

Tőlem ne várj szakszerű elemzést. Ahhoz én tehetségtelen vagyok. Érzéseről tudok beszámolni, amiket kelt bennem. Mások, hozzáértők majd megmondják, hogy hol jó, illetve nem jó a szótagszám vagy a ritmus. Én "csak" átlag olvasóként reagálok.

Ez az a vers, ami mindig facsar egyet a szívemen. Annyira benne van a segítségért kiáltás, amennyire csak benne lehet. Nem tudom anno megmutattad e valakinek, vagy magadba rejtetted. De ha igen, akkor vajon senki nem tud olvasni? Az sem akiről szól? Nincs benne egyetlen pozitív szó vagy gondolat sem....