Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Kétszerannyi évesen

2008.07.11

Kétszerannyi évesen

A hétköznapok mozdulata belém  ég lassan
Kűzdenék, de kiáltásom csendburokba pattan
Nem bírom már, elegem van! - suttogom hát halkan
Ez vár mindenkire, ha addig be nem kattan

Jutalmad kéred, de elszívják a véred
Színvonal semmi, csak a minimálbéred
Szép lassan elmúló, sablonos évek
Lelkemben felsír egy gyönge hangú ének

Gyermekem nincs, hisz lakásom sincsen
Kicsinyke lakatkulcs az egyetlen kincsem
Azzal zártam lelkem, sorsom bilincsem
Lassan kihull minden megőszült hajtincsem

Nevetőráncok gyűltek a szarkalábak mellett
Hogy ezt összegyűjtsem, igyekeznem kellett
Próbáltam mást is, de csak ennyire tellett
Keselyűk köröznek fáradt testem felett

Kétszerannyi évesen, szépen lassan szétesem
Égre tárom két kezem, semmit sem ér életem
Szárnyaim letéphetem, s beteljesül végzetem
Eltávozom hirtelen, nincsen bennem félelem.

2004-09-21

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

múlt

(Elf, 2008.07.11 19:30)

4 hónap múlva megfogant a lányod ...