Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Tűz

2008.08.04

Tűz

A Tűz fedő alatt vacog
Elég már neki az a vacok
Nem élesztik fel a dallamok
Nem jutnak hozzá el a hangok

Rettegve emészti el saját magát
Visszafogja kicsiny, hamuszín lángját
Elfújná magát s kapcsolna lámpát
Levegőre cserélné sötétben szőtt álmát

Parazsa már alig szusszan
Ereje fuldoklón fedő alá csusszan
Nem bírja már ilyen hosszan
Lángja egy utolsót lobban

A szív többet nem dobban.

2004-05-13

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

döcög...

(Big Cat, 2008.08.06 08:42)

Persze, hogy döcög. Akárcsak akkoriban én. Zaklatott voltam, amikor írtam, és nem számoltam még a szótagokat a ritmushoz, csak ki akartam irni magamból, ki akartam fejezni, mennyire le vagyok fojtva. Látszik a rímek egyszerűsége is, az egész kidöccent belőlem. És sajnos ettől még nem lett jobb...
(akkor)

parázs

(Elf, 2008.08.06 07:07)

Na ez látod tényleg deppes. De a parázs mindig újralobbanhat! És meg is tette! Maga a vers azonban nekem döcög, de meg nem mondom miért.