Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Annyira jó

2013.04.07

Annyira jó


Csak nézem őt a sötétben
Ahogy alszik férfija ölében
Kezem pihen az övében
Annyira jó, hogy itt van velem.

Mellette lenni oly jóleső
Odakint kopogva hull az eső
Szívem sóhajtva verdeső
Annyira jó, hogy itt van velem.

Vele szalad a gondolatom
Közben a hortyogását hallgatom
S jól esik bevallanom
Annyira jó, hogy itt van velem.

Mielőtt nélküle átfagyok
Hozzábújva álomba zuhanok
Létezem, de neki vagyok
Annyira jó, hogy itt van nekem.


2013.03.30 szombat, 23:20

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Némi keveredés...

(Adim, 2013.04.19 23:30)

Úgy tűnik, egy kis keveredés történt, bár a vers első két sora elég egyértelműen jelzi, ki kivel van. :)
A lírai részem meg mindig előkerül, ha egy kicsit nem figyelek oda...
Szerintem lehet szeretni sok év múltán is a másikat. Előfordulhatnak hullámzások, de mivel az érzés mindkét fél részéről kölcsönös, nem mondanám önáltatásnak. Egy versből messzemenő következtetéseket levonni nem érdemes.
Azonban örülök, kedves Simone, hogy benéztél hozzám, gyere máskor is!
Remélem, találsz olyan olvasnivalót itt, ami tetszeni fog! :)

válaszka

(Elf, 2013.04.19 07:36)

Szia kedves kommentelő!
A kapcsolatban ÉN vagyok a nő, mind a negyvenhat évemmel, és Adim (az író/költő/szerelmem) aki a verset írta :) És nem, még hat év kapcsolat után sem múlt el a szerelem, se a rózsaszín felhő :)
És sem az én nőiségem, sem az ő férfiassága nincsen megalázva :)

Párizs, Montparnasse

(Simone de Beauvoir, 2013.04.19 02:22)

Mondd, miért alázod meg a saját nőiségedet azzal, hogy ennyire kiszolgáltatod a lírai énedet egy férfinak és a passzivitást dicsőíted? Egy nőben sokkal több öntudat, büszkeség, erő és önállóság kell legyen, különben buta kis biodíszletté válik. Mellesleg ez a felhőtlen, rószaszín szerelem, amit leírsz, önáltatás - de ezt nyilván már te is tudod.

szipp

(Elf, 2013.04.16 17:45)

még mindig.....