Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Megfoghatatlan

2009.06.15

Megfoghatatlan

Lelkem földet markolva kesereg
A homokszem az órában lepereg
Hová tűnik a büszke sereg?
Testem szakadékba zuhan veled...
 
Táncukat járják a kezek
Mindegyik másikat vezet
Tüzes érintések ezek
Velük megszelídithető leszek
 
Könnyeket fakaszt a szemem
Azt hiszem, jobb lesz így nekem
De tévedek, s örvénylik velem
A Víz, mely kimossa sebem
 
Beleharapnál, de borzolja hajad
A Szélbe, mi megfoghatatlan marad
Gyöngéden cirógatja a nyakad
Ha nem lélegzel, megölöd magad

2007-05-07

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nem véletlen

(Big Cat, 2009.06.16 18:52)

Annak is megvan az oka...

kezek

(Elf, 2009.06.16 18:50)

erre nagyon emlékszem - mármint amikor írtad...