Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Arcomra simuló ujjak

2008.03.28

Arcomra simuló ujjak...

Mindig is szerettem volna
Érezni ujjaid az arcomon
Érzelmem újra dalolna
A fájdalmat érted vállalom

Azt mondták belehalok
De engem nem érdekelt
Sötét sikátor, s kanyarok
Végzetem lassan életre kelt...

Elnidultam feléd,
Fegyverrel a kézben
De nem lőttem beléd
Csak döbbenten néztem

Ragacsos tojásból
születtél előttem
Támadásod elől
Félre nem vetődtem

Végre érzem ujjaid az arcomon
Mindenem veled van tele
Farkad szorosan a torkomon
Rám tapad, fojtogatsz vele

Nem szabadulok, utolért hát végzetem
Gyilkos gyermeked testembe raktad
Hazudtak, nincs is benned érzelem
Testemből hamarosan új élet sarjad

2004-09-27

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ujjak

(Elf, 2008.03.28 04:57)

Hát izé... :) Ellentét, na az van. Meg képek. Meg horror. Érdekes mindenesetre. És pofonvág. De ez tőled elvárás :) Miért is írnál sablonost? Ja - és morbid is. De tetszik.