Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - A house/trance zenéről

2008.03.25

A szférák zenéje, mitől
Megnyílik az ember elméje.
Kitágul az Univerzum
Beszippant, magával ránt.
Éget a tűz, az űr hidege
Repülsz vakon, de
Érzed a Hold sugarát.
Véred lüktet, a ritmus
Szaggatja ereid, szemed
A végtelenbe mered
És elhinni sem mered,
Hogy ilyen is van.
Pulzárok pulzálnak
Visszhangot vernek a
Csillagok, azt hiszem
Ez az Élet és
Boldog vagyok.
Nemcsak a Világ hatalmas,
Én is kicsi vagyok!
De az a kicsi ÉN vagyok!
Akkor is, ha
Vörösen, ha fehéren szikrázok,
Akkor is, ha
Elnyomnak és meghalok.

1996.11.13.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Üdvözlet

(Péter Erika, 2010.07.16 16:48)

Ötletes, férfias oldal, nemes tartalom.
Gratulálok hozzá, Erika

Rendben :)

(Big Cat, 2009.11.08 13:29)

Minden okés, pörfikt!
Köszi! :)

O.K.

(GraceLy, 2009.11.08 10:12)

Ááá csak a hotdogprifilom... a Music alatt. Ottvan a vers alatt az oldalad címe ("click"). http://www.hotdog.hu/user_prof.hot?user_id=1150888 Na, jó lesz? :)

No problem

(Big Cat, 2009.11.07 00:18)

Persze, csak írd le léccci az oldal címét!
Kíváncsi vagyok, hová kerülök...

Kérés

(GraceLy, 2009.11.06 20:37)

Kirakhatom valahova ezt a versedet? Odaírom az oldalad címét is. Mi van azzal a láncfűrésszel...? :)

Vízfodrozódás

(Big Cat, 2008.03.26 12:09)

Nincs kicsi és nincs nagy.
Minden csak van, vagy nincs.

Fodrozok.
Fodrozni jó, bár nem mindegy, ki kelti, kinek a hullámokat. Írtam egy fodrozós verset is, mikor az én tavam tükre vetett hullámokat...
Felkerül majd az is...

Visszhangok - Ami nincs és ami van

(Darkwing, 2008.03.26 00:39)

Több, mint tíz éve már...
Szavaid, mint elhajított kő a tó tükrében fodroznak emlékeket. Elmúlt, de ott mélyen még mindig él.
Valami, valamikor, valahol...
Az, akkor és ott...
Ha még emlékszel, - amíg emlékszel - addig számít és jelent valamit.
Nincs kicsi és nincs nagy.
Minden csak van, vagy nincs
Ami nincs az súlytalan, ami van az örökre érték marad