Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


vers - Köd

2008.09.27

Köd

Gomolyog a semmi
s nem kéne menni
az utcára most
mert elnyel a köd

A lehellet mállik
s kipárállik
jön velem szemben
egy élőhalott

Megyek a hídon
ahogy csak bírom
de elnyel a táj
hol senki se vár

A lelkem is szürke
látszik a füstje
táplálom én is
a misztikumot

2005-01-12

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A semmi

(Big Cat, 2008.09.30 09:49)

Imádom, ahogy a köd rátelepszik a környékre, s sejtelmes bizonytalanságba meríti azt. Minden lépéssel megmutat magából valamit, s a sziluettek csak egész közelről nyertek értelmezést.
Ez nem negatív hangvétellel készült.
Az ismeretlen tájban ki is várna? Az élőhalott pedig az imbolygó emberalako miatt került elő...
És a legnagyobb ködben olyan érzésem van, mintha a lehelletemmel én is csak hozzáadnék a misztikus tejfehér takaróhoz...

homály

(Elf, 2008.09.30 07:17)

Én szeretem a ködöt. Főleg a természetben, de a városban sem rossz. Bár sok a baleset, mégis olyan szép amikor ahogy haladok előre, kinyílik előttem a világ :)

De ez már megint arról szól, amiről nem szeretek olvasni :(